Szabolcs Fénykora – Épített, kulturális és természeti örökségünk
Honfoglaló vezérünket Szabolcsot, középkori krónikáink nagy becsben tartott, fényes történelmi személyiségként ábrázolják: Anonymus a várépítést és előzményeit örökíti meg, a Képes Krónika szerzője Kálti Márk a „Hétvezér” soraiban tűnteti fel, közvetlenül Árpádot követi a fejedelmi sorban.
A régészeti kutatások szerint a honalapítás első századában a szabolcsi és zempléni tájakon kell keresni az ország Nagyfejedelmi központját. Árpádot 907-ben közeli férfirokona és bölcs vezértársa, Szabolcs követte a trónon. Joggal feltételezhetjük tehát, hogy az uralkodó központi szálláshelye: Szabolcsvár ekkor az ország fővárosa.
Államalapító Szt. István királyunk uralkodása idején ősi jogon lett e nemzetségi központ a kialakult Szabolcs vármegye székvárosa. A vármegyét a király megbízásából igazgató ispán székhelye. Az Árpád-kori megyeszékhely – a korabeli város – törvényekben foglalt épületegyütteséből (vár, esperesi egyház, keresztelőegyház, vezeklőházak, tárházak, börtön, vásártér) a vár mellett ma is áll a Szűz Mária tiszteletér szentelt monostor, a jelenlegi református templom. Ez megyénk legrégibb temploma. A település történelmi magja máig konzerválta a középkori utcaszerkezetet, a vár negyed és a váralja nyomai ma is elevenen kiolvashatók.
1092. május 20.-án a magyarság legendás lovag-királya Szent László egyházi zsinatot és törvényhozó országgyűlést tartott Szabolcson az ország főpapjai és világi elöljárói jelenlétében. A szabolcsi országgyűlés határozatai László I. Törvénykönyve néven váltak a magyar jogtörténet kiemelkedő alkotásává. Az állam törvényes rendjének megszilárdításával az országot tette rendbe, egyházi vonatkozásban: népe lelki életét. Itt rendelte el Szent László, boldog István király vigíliájának megtartását, a szentté avatást megelőzően.
A szabolcsi műemlékek, a legendás történelmi személyiségek, a hozzájuk köthető történelmi események és kulturális hagyományok, a regényes szépségű Tiszának és kivételes természeti értékeket képviselő holtágainak foglalatába vannak beágyazva. Az épített, kulturális és természeti értékek potenciálisan világörökségi szintű együttesével állunk szemben.
A millenniumi emlékévben megjelent Szabolcs monográfia zárómondata
Dr. Németh Péter címzetes múzeumigazgatótól:
„Szabolcs jövője ezek megőrzésén, élményszerű bemutatásán és propagandáján múlik.”