Szabolcs fejedelem

Szabolcs vezérről meglehetősen kevés megbízható információ áll rendelkezésünkre, azok is ellentmondásosak.

Szabolcs valószínűleg a X. században élt, a XI. századi magyar gesta irodalomban megőrzött hagyomány szerint a honfoglalók második kapitánya, és a Csák nemzetség őse volt.

 Nevét először a XI. században keletkezett ún. ősgesta őrizte meg: "Szabolcs (Zoboleh) volt a második kapitány, tőle származik a Csák nemzetség. Állítólag azon a mezőn, illetve helyen telepedett le, ahol most Csák vára fekszik elpusztítva. Ezt a várat Szabolcs kapitány alapította, később aztán Csák megparancsolta, hogy annak a halála után rokonai és családja az ő nevén nevezzék; előbb ugyanis Szabolcs várának (Zoboleye) mondták" (Bellus Ibolya fordítása).

 A XIII. századi krónikaíró Anonymus szerint Szabolcs a honfoglaló magyarokat vezető hét vezér egyikének, Elődnek a fia volt, "akitől a Csák-nemzetség ered". Elbeszélése szerint "Szabolcs, a nagy vitézségű férfiú szemrevételezett egy Tisza menti helyet, majd mikor közelebbről megismerte előnyeit, úgy vélte, hogy várépítésre különösen alkalmas lenne. Miután társaival együtt döntést hozott, az egybehívott szolganéppel nagy árkot ásatott és egy igen erős földvárat építtetett, amelyet ma Szabolcsnak hívnak" (Veszprémy László fordítása).

Anonymus szerint Tas oldalán Szabolcs vezette Szatmár és az ismeretlen helyen fekvő Sárvár várának elfoglalását, majd a Meszesi kapuig nyomultak előre, visszafelé vezető útjukon pedig a dorogmai réven keltek át. Elbeszélésében Szabolcsot Zolta fejedelem később az I. Ottó német király ellen küldött sereg egyik vezérévé nevezte ki.